Tegnap eléggé elöntött a kétely, ezt a post végén a napi kételyben meg is fogalmaztam. Ezért a mai bejegyzésem erről fog szólni, hogyan küzdöm le az ilyen érzéseimet, amik ha akarom, ha nem időnként úgyis előjönnek.

Nálam a leggyakrabban akkor jönnek elő bennem ilyen érzések, amikor valamilyen külső hatás ér, konkrétan el kezdek beszélni a vállalkozásomról pl. a szűk családnak. Családtagjaim sajna nem nagyon hisznek abban amit csinálni szeretnék:-(( Mivel még semmi bevételem nem volt, ezért értelemszerűen azzal nem tudom őket meggyőzni, hogy márpedig ebből tuti meg fogunk élni néhány hónap múlva! Ezért csak próbálom a saját magamba vetett önbizalmammal meggyőzni arról, hogy higgye el. Mindegy mert úgysem hiszi. Na ilyenkor (ez nagyon rövid idő alatt eljön, általában egy két mondat után elegem lesz a győzködésből!) azt csinálom, hogy egyszerűen nem beszélek többet a vállalkozásról. Kész, vége a diskurzusnak, nem vagyok egyszerűen hajlandó arra, hogy hosszas vitatkozásba fogjak, mert az több szempontból sem jó:

• vita csak vitát szül, ezért a végére saját magamat is teljesen felidegesítem, aminek aztán semmi értelme sincs.
• ha mindenki ideges, attól a gyerkőc is az lesz, na annak meg végképp semmi értelme
• azokat az embereket, akik csak a kézzel fogható eredményekben hisznek (hány forint jött már be ebből az ötletedből, mi???) úgyse fogod tudni meggyőzni a lelkesedéseddel
• a vállalkozásra fordítandó energiádat is elveszi, ha összeveszel a családtagjaiddal, az energiádat inkább arra fordítsd, hogy a vállalkozáson gondolkodsz, nem arra, hogy hogyan tudod meggyőzni a családtagjaidat

Mit teszek, hogy ne öntsenek el a kételyek és ne hagyjam, hogy lelohasszák a lelkesedésemet:

Én ilyenkor ahhoz a taktikához folyamodok, hogy úgy csinálok, mint abban a "pa-pa-pa-reklámban" volt néhány éve, ha még emlékszel rá:-) Vagyis egyszerűen nem folytatom a vitát és mindent ráhagyok az illetőre, "jól van, igazad van", és becsukom a fülemet.

Folytatom a tervezgetést és folytatom ott a munkát ahol abbahagytam és közben sűrűn nézegetem a motivációs táblámat.

Újra megfogadom, hogy senkinek nem beszélek a vállalkozásomról, vagyis csak olyanoknak beszélek a vállalkozásról, akik támogatni tudnak benne.

Nem haragszom meg azért mert a családom nem támogat! Nem hibáztatom őket csak azért, mert kishitűek:-) Ők még nem kattintották át a fejükben azt a bizonyos kapcsolót, még nem tudják, hogy van élet és pénz az alkalmazotti léten kívül is.

Sokszor elmondogatom magamnak: Én márpedig akkor is vállalkozó leszek!

Ha te is hasonló cipőben jársz, vagy már előfordult veled hasonló helyzet, írd meg, hogy te hogyan léptél túl rajta!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.